A Nagy kutya csillagkép vezércsillaga, a Sirius a nyár derekán egyszerre kel a nappal. Ez a kánikula időszaka. A kutya meleget elviselni ruhátlanul sem könnyű, de bundában még nehezebb lehet. Ilyenkor jólesik a hűsítő vízbe csobbanni!


A közhiedelem úgy tartja, hogy a kutyának veleszületett képessége az úszás, bár ez nem egészen így van. Tény, hogy ha akarata ellenére vízbe kerül, szinte minden kutya képes kievickélni valahogy. Ám csak egy részükre jellemző, hogy nem félnek a víztől, és mindjárt az első alkalommal olyan otthonosan mozognak benne, mintha erre születtek volna. Tulajdonképpen így is van, hiszen ez a tulajdonság általában a vadászebek, illetve az uszkár, valamint néhány vízi munkára kitenyésztett, ritka fajta sajátja.
Ezzel szemben sok kutya számára nem egyértelmű a barátság a vízzel. A probléma általában abból adódik, hogy a kutya ki akar lépni a vízből: mellső lábaival paskolja maga előtt a felszínt, ettől süllyedni kezd, másrészt a felfröccsenő víz a szemébe megy, elveszíti a tájékozódó képességét, s ez még inkább bizonytalanná teszi. A helyzetet az szokta megoldani, hogy a kutya kifárad: a teste vízszintes helyzetet vesz fel, és hamarosan rájön, hogy ezt hívják úszásnak. Még ekkor sem biztos azonban, hogy vízimádóvá válik.
Ha a kutya nem akar magától a vízbe menni, nem szabad erőszakkal belekényszeríteni! Lassan, óvatosan, olykor fondorlatos csellel kell rávezetni. Hogy melyik módszer válik be? Az apportírozásért lelkesedő kutyák például hajlamosak leküzdeni a félelmüket, hogy visszahozhassák azt, amit a vízbe dobunk. Másoknál a gazdához való kötődés az erősebb: könnyebben rászánják magukat a dologra, ha az ember beúszik és hívja őket. Ilyenkor azonban vigyázni kell, mert ha túl közel kerül, megpróbál a gazdában megkapaszkodni, így a karmaival véletlenül sérülést okozhat. Gyakran vezet eredményhez az is, ha a fiatal kutya egy jól úszó társával együtt hancúrozhat a parton.
Mindezek ismeretében már csak egy kérdés áll előttünk: hová vigyük úszni a kutyát? Egyértelmű, hogy csakis természetes víz jöhet szóba. Kerüljük a kiépített, meredek partot vagy az éles, csúszós hullámtörő sziklákat, amelyeken megbotolva megütheti magát. Ne úsztassunk kutyát ott, ahol szennyezett a víz vagy erős a sodrás! A legalkalmasabbak a fokozatosan mélyülő, homokos, illetve kavicsos fövenyű tavak vagy lassú folyóvizek. Az egészséges, gondozott kutyával való strandolásnak semmilyen egészségügyi kockázata nincs: úszás közben ,,könnyíteni magán" például az eb nem is képes.. Ezért is érthetetlen, hogy miért tilos kutyát úsztatni a természetes vizek szabad strandjain, miközben a vízbe piszkító vadkacsák és a felcsínen lebegő haltetemek senkit nem zavarnak...

Gondoltad volna?
~Úszás közben a kutya farka is nagy igénybevételnek van kitéve: sok pancsolás után olykor izomlázat kap. A hosszú szőrű kutyák bundája a víztől hajlamos filcesedni, ezért száradás után mindenképp érdemes kikefélni.
~A vízi munkára kitenyésztett fajtákra általában jellemző a tág csípő. Ezeket a kutyákat a szárazon is gyakran láthatjuk hátrafelé nyújtott hátsó lábbal hasalni, a vízben pedig úgy mozognak, mint a jegesmedve: mellső lábaik széles mozdulataival eveznek, a szétterpesztett hátsókkal pedig inkább kormányoznak. Ez jellemző például arra a hatalmas kutyafajtára, amelyet fuldokló emberek megmentésére is ki szoktak képezni. Melyik ez?

Forrás: Füles Rejtvénymagazin